Életigenlők
Az a magatartás, szemlélet, amely az élet szeretetében, értékeinek megbecsülésében és az élethez való ragaszkodásban nyilatkozik meg.
Mindannyiunk életében három féle emberrel találkozunk általában:
-Pozitív: (Mindent színesen lát, a rossz dolgoknak is csak a jó oldalát veszi észre)
-Negatív: (Kizárólag a rosszat látja mindenben, ha süt a nap, akkor miért nem süt kevésbé vagy jobban)
-Semleges: (Ha rossz dolog történik vele, elfogadja, ha jó, azt is, többnyire egyforma szájízzel)
Számos olyan élethelyzet van, amikor sajnos könnyen áteshetünk egyik embertípusból a másikba, független attól melyik oldalt erősítjük.
Bár az is igaz, hogy javarészt a pozitív emberek szoktak néha átfordulni a másik két irányba, ennek is számos oka lehet.
Egy szeretett ismerős elvesztése, túlhajszoltság, válás, vagy ha túl sok embernek veszi a saját vállára a problémáját.
Saját magam pozitív embernek vallom, bizony velem is előfordult már, hogy rövidebb időre borúlátóbb lettem, de ilyenkor mindig igyekszem azoknak az ismerőseimnek a társaságát keresni, akik valódi ÉLETIGENLŐK.
“A rajtunk most átvonuló zivatar annak előjele, hogy egünk nemsokára
kiderül, s jobb napokat fogunk látni, mert lehetetlen, hogy akár a baj, akár
a jó örökké tartson, s ebből az következik, hogy mivel a baj már soká tart,
a jónak közel kell lennie.”
(Gabriel García Márquez)
Szerencsés vagyok, mert több ilyen ember is van a közelemben, akikkel, ha találkozok, csupa mosoly és derű az arcuk, a nyugalmat árasztják magukból, még ha rossz passzban is vannak, akkor is mosolyognak, és vállat vonva mondják, hogy most ez van, de holnap új napra ébredünk.
Igyekszem inkább én is ilyen szemléletű lenni, pedig már volt olyan ember is a környezetemben, akit éppen az bosszantott, hogy én mindig vidám vagyok, pozitív véleményem van általában a dolgokról és nem hagyom, hogy valaki a negativitásával lehúzzon, hanem én is próbálom őt más irányba terelni.
El kell fogadnunk, hogy az ilyen típusú embereknek nem velünk van baja, hanem saját magával, ettől még szerethetőek ők is és bízom benne, hogy az életük egy pontján rádöbbennek, hogy hogyan tudnák ők is a naposabb oldalt választani egy utazás során.
Mindent egybevetve próbáljuk ki azt a sallangnak tűnő feladatot, hogy ha rámosolygunk a világra, akkor a világ
visszamosolyog ránk. Legyen mindig inkább félig tele a poharunk, mert ezzel a saját életünket könnyítjük meg.
És próbáljuk a saját példánkon keresztül tele tölteni azoknak a poharát,
akiknek mindig félig üres.